Hozzávalók (2 személyre)
2 tojásfehérje
250 g zsírszegény túró
100 g zabdara
édesítőszer igény szerint
A zabdarát úgy készítettem, h. megvettem a biovoltban az egész, szemes zabot, majd kávédarálóban ledaráltam, a búzadaránál kissé nagyobb szeműre.
A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és összekeverjük az összes többi hozzávalóval. Pár órát (akár egy egész éjszakát) hűtőben állni hagyjuk, vizes kézzel gombócokat formálunk belőle, és gyöngyöző, nem lobogó vízben megfőzzük. Ha feljött a víz tetejére, akkor még nagyon lassú tűzön, fedő alatt egy 6-8 percet kell főzni.
Én sztíviás joghurtot tetem rá, többen közölték, h. "fujj, Halima, ez undorító", de nem is. Cukormentes lekvárral is jó.
2012. október 22., hétfő
2012. február 3., péntek
Brutálisan, nagyon finom zabpehelysüti (de tényleg)
Nem elég, h. brutálisan finom, de nagyon egyszerű megcsinálni, semmi speciális hozzávaló nem kell bele, és nem is drága...
Hozzávalók:
1 kg alma (4 nagy szem)
2 pohár apróbb szemű zabpehely (2,5 dl-es pohárral mérve)
50 gr vaj
3 egész tojás
1 sütőpor
1 kávéskanál fahéj
sztívia, vagy más édesítő ízlés szerint
50 gr aszalt áfonya, kandírozott citromhéj, durvára vágott dió, vagy bármi más hasonló belevaló (ez el is maradhat)
Elkészítés
Az almákat meghámozzuk és lereszeljük. Összekeverjük az olvasztott vajjal és az összes többi hozzávalóval, és kb. egy órát állni hagyjuk, h. a zabpehely megszívja magát.
Egy lapos tepsit kibélelünk sütőpapírral, és kanállal szabálytalan halmokat rakunk rá az alapanyagból (szabályos halmokat is lehet, de az tovább fog tartani). A sütőt előmelegítjük, de kis lángon sütjük benne a sütit, amíg az alja a kívánt mértékben meg nem barnul. Nem lesz száraz, inkább puha fog maradni, és sok (2 tepsi, kb. 40-50 darab) lesz belőle.
Azért találtam ki ezt így, h. a holnapi családi összejövetelre tudjak vinni valamit, amit én is megeszek. De olyan brutális finom lett, h. nem is vártam volna. Igaz, h. van benne 50 gr vaj, de 50 darab sütire leosztva ez eléggé elhanyagolható szerintem. 3-4 darabtól kellemesen jól lehet lakni.
Mikor együk?
Hát izé. Inkább ebédig bezárólag. Ettől függetlenül én most ettem meg 4 darabot (este 7 óra van), de ne áruljátok el senkinek...
Hozzávalók:
1 kg alma (4 nagy szem)
2 pohár apróbb szemű zabpehely (2,5 dl-es pohárral mérve)
50 gr vaj
3 egész tojás
1 sütőpor
1 kávéskanál fahéj
sztívia, vagy más édesítő ízlés szerint
50 gr aszalt áfonya, kandírozott citromhéj, durvára vágott dió, vagy bármi más hasonló belevaló (ez el is maradhat)
Elkészítés
Az almákat meghámozzuk és lereszeljük. Összekeverjük az olvasztott vajjal és az összes többi hozzávalóval, és kb. egy órát állni hagyjuk, h. a zabpehely megszívja magát.
Egy lapos tepsit kibélelünk sütőpapírral, és kanállal szabálytalan halmokat rakunk rá az alapanyagból (szabályos halmokat is lehet, de az tovább fog tartani). A sütőt előmelegítjük, de kis lángon sütjük benne a sütit, amíg az alja a kívánt mértékben meg nem barnul. Nem lesz száraz, inkább puha fog maradni, és sok (2 tepsi, kb. 40-50 darab) lesz belőle.
Azért találtam ki ezt így, h. a holnapi családi összejövetelre tudjak vinni valamit, amit én is megeszek. De olyan brutális finom lett, h. nem is vártam volna. Igaz, h. van benne 50 gr vaj, de 50 darab sütire leosztva ez eléggé elhanyagolható szerintem. 3-4 darabtól kellemesen jól lehet lakni.
Mikor együk?
Hát izé. Inkább ebédig bezárólag. Ettől függetlenül én most ettem meg 4 darabot (este 7 óra van), de ne áruljátok el senkinek...
2012. január 18., szerda
Palacsinta :)
Azokra a napokra, amikor valami édeset reggeliznél, ami mégis vállalható az egészséges táplálkozás szempontjából.
Hozzávalók (1 személyre):
30 gr zabpehely
1 tojás (hardcore diétázóknak csak a fehérje!)
kevés szénsavas ásványvíz (ha nincs, sima víz is jó)
sztívia (vagy egyéb édesítőszer)
A töltelékhez:
100 gr zsírszegény/sovány túró (ha van krémes állagú, az jobb, mint a rögös)
citromlé
sztívia (vagy egyéb édesítőszer)
A zabpelyhet kicsit daráljuk le kávédarálón, ne legyen egészen por állagú, kicsit maradjon darabos (ha nincs kávédarálónk, akkor zabpehelylisztet is használhatunk, de a darált zabpehellyel finomabb). Verjük fel a tojást kevés édesítővel, keverjük el benne a darált zabpelyhet, és adjunk hozzá annyi ásványvizet, h. a szokásosnál kicsit hígabb palacsintatészta legyen. Kb. fél órát hagyjuk állni.
Közben a túrót keverjük ki az édesítővel és ízlés szerint egy kevés citromlével.
Egy teflonban melegítsünk meg 1 kávéskanál semleges ízű olajat (napraforgó pl. tökéletes). Öntsük bele a tésztát, és lassú tűzön mindkét oldalát süssük meg (igen, igen, mint a hagyományos palacsinta esetében). Borítsuk egy lapostányérra, kenjük rá a túrótölteléket. Nem nagyon lehet úgy feltekerni, mint a hagyományos palát, inkább hajtsuk ketté, és villával együk meg.
Ha van cukormentes lekvárunk, azzal is megtölthetjük.
Nem 100% olyan, mint a megszokott palacsinta (szerintem finomabb amúgy), de még a hagyományos ízlésűeknek is minimális kompromisszumkészséggel vállalható.
Tipp: Ha valami hideg desszertre vágyunk, nyáron, vagy csak úgy, várjunk, míg a pala kihűl, hagyjuk el a túrót, és 1 dl sovány natúr joghurtot turmixoljunk el 50 gr bármilyen fagyasztott gyümölccsel és ízlés szerint egy kis édesítőszerrel, és ezt a hideg tölteléket kanalazzuk a palacsintára.
Mikor együk? Reggelire.
2012. január 3., kedd
Báránysült
Ismerőseim 90%-a nem szereti a bárányhúst. Én magam is többnyire azt mondom, h. nem szeretem, mert leginkább az elkészítési módokat nem szoktam szeretni. Itt van azonban egy báránysült recept, ami még a sógoromnak is ízlett :)
Hozzávalók (4 főre):
8 szelet bárány (legjobb a gerinc, vagy puha hátszín, ha ez nincs, akkor comb- vagy lapocka-filé)
3 dkg vaj (NEM margarin)
2 evőkanál olívaolaj
2 szem paradicsom
1 nagy fej hagyma
1 hegyes erős paprika
1 kávéskanál menta (szárított, de ha tudunk frisset szerezni, akkor egy evőkanál, apróra vágva)
1 kávéskanál tárkony (szárított, de ha tudunk frisset szerezni, akkor egy evőkanál, apróra vágva)
só, bors
Ha a bárány zsíros lenne (ami ezeknél a részeknél szinte lehetetlen), szedjük le róla a zsíros részt. A tárkonyt és mentát elkeverjük az olívaolajjal, és megkenjük vele a bárányszeleteket, jól záródó edénybe tesszük, és egy éjszakán át a hűtőben hagyjuk. Fontos, h. csak közvetlenül sütés előtt szabad megsózni, mert ha a sóban áll, nem fog puhára sülni.
Másnap a bárányt kivesszük a hűtőből, és szobahőmérsékleten legalább 2 órát állni hagyjuk (SOHA ne rakjál be hideg húst a sütőbe...)
Egy kisebb tepsit kivajazunk. A nagy fej hagymát felvágjuk 7-8 mm vastag szeletekre, úgy, h. egyben maradjanak. Ha a hagyma nem ad ki 8 szeletet, bátran vágjunk fel egy másikat is.
A hagymaszeleteket a tepsibe fektetjük. A bárányszeletek mindkét oldalát megsózzuk és borsozzuk, és ráfektetjük a hagymára. Rárakunk minden szeletre egy vastag szelet paradicsomot (1 cm), és egy szelet zöldpaprikát. Megtűzzük fogpiszkálóval, h. ne csússzon szét (mondjuk nekem fogpiszkáló nélkül sem esett szét még soha, de biztos, ami biztos...).
A sütőt előmelegítjük, és közepesnél kicsit erősebb lángon sütjük a bárányt. Sokkal hamarabb kész lesz, mint gondolnád, tehát oda kell rá figyelni, mert ha túlsütöd, kemény és száraz lesz. Én kb. 30 percet sütöttem, így nem maradt véres (a sógorom azt nem enné meg), de nagyon finom puha és szaftos volt.
Burgonyapürét és párolt zöldborsót adtam hozzá, és még a bárányt nem evők is meg voltak vele elégedve.
Mikor együk? A bárányhús zsírszegény és nagyon egészséges fehérjeforrás. A burgonyapüré nélkül, pl. egy salátával vagy párolt zöldséggel bármikor ehetjük. Burgonyapürével ebédig bezárólag.
Hozzávalók (4 főre):
8 szelet bárány (legjobb a gerinc, vagy puha hátszín, ha ez nincs, akkor comb- vagy lapocka-filé)
3 dkg vaj (NEM margarin)
2 evőkanál olívaolaj
2 szem paradicsom
1 nagy fej hagyma
1 hegyes erős paprika
1 kávéskanál menta (szárított, de ha tudunk frisset szerezni, akkor egy evőkanál, apróra vágva)
1 kávéskanál tárkony (szárított, de ha tudunk frisset szerezni, akkor egy evőkanál, apróra vágva)
só, bors
Ha a bárány zsíros lenne (ami ezeknél a részeknél szinte lehetetlen), szedjük le róla a zsíros részt. A tárkonyt és mentát elkeverjük az olívaolajjal, és megkenjük vele a bárányszeleteket, jól záródó edénybe tesszük, és egy éjszakán át a hűtőben hagyjuk. Fontos, h. csak közvetlenül sütés előtt szabad megsózni, mert ha a sóban áll, nem fog puhára sülni.
Másnap a bárányt kivesszük a hűtőből, és szobahőmérsékleten legalább 2 órát állni hagyjuk (SOHA ne rakjál be hideg húst a sütőbe...)
Egy kisebb tepsit kivajazunk. A nagy fej hagymát felvágjuk 7-8 mm vastag szeletekre, úgy, h. egyben maradjanak. Ha a hagyma nem ad ki 8 szeletet, bátran vágjunk fel egy másikat is.
A hagymaszeleteket a tepsibe fektetjük. A bárányszeletek mindkét oldalát megsózzuk és borsozzuk, és ráfektetjük a hagymára. Rárakunk minden szeletre egy vastag szelet paradicsomot (1 cm), és egy szelet zöldpaprikát. Megtűzzük fogpiszkálóval, h. ne csússzon szét (mondjuk nekem fogpiszkáló nélkül sem esett szét még soha, de biztos, ami biztos...).
A sütőt előmelegítjük, és közepesnél kicsit erősebb lángon sütjük a bárányt. Sokkal hamarabb kész lesz, mint gondolnád, tehát oda kell rá figyelni, mert ha túlsütöd, kemény és száraz lesz. Én kb. 30 percet sütöttem, így nem maradt véres (a sógorom azt nem enné meg), de nagyon finom puha és szaftos volt.
Burgonyapürét és párolt zöldborsót adtam hozzá, és még a bárányt nem evők is meg voltak vele elégedve.
Mikor együk? A bárányhús zsírszegény és nagyon egészséges fehérjeforrás. A burgonyapüré nélkül, pl. egy salátával vagy párolt zöldséggel bármikor ehetjük. Burgonyapürével ebédig bezárólag.
2011. március 31., csütörtök
Egészséges almáspite
Hozzávalók
A tésztához:
200 gr teljes kiőrlésű rozsliszt
100 gr zabpehelyliszt
80 gr vaj
2 ek. Barna cukor
1 sütőpor
2 egész tojás
A töltelékhez:
1 kg alma
2 kávéskanál fahéj
stevia vagy más édesítő, ízlés szerint
A tölteléket már előző este célszerű elkészíteni, hogy teljesen ki tudjon hűlni.
Az almákat meghámozzuk, gerezdekre vágjuk, kivágjuk a magházát, és a gerezdeket felszeleteljük, h. kis háromszögeket kapjunk. Egy lábasba tesszük, megszórjuk a fahéjjal és a steviával, majd összekeverjük. Nagyon kevés (fél dl) vizet öntünk alá, és lassú tűzön, fedő alatt addig pároljuk, amíg megpuhul.
A liszteket összekeverjük a sütőporral és a barna cukorral. Elmorzsoljuk a vajjal, és a tojások segítségével összeállítjuk a tésztát. Hűtőbe tesszük, és legalább egy órát pihentetjük. Utána kivesszük a hűtőből, és nagyjából kétötöd-háromötöd arányban kettéosztjuk. (Gy. k.: az egyik része legyen kicsit több, mint a másik.) Egy piteformát vékonyan megkenünk vajjal és kilisztezzük. A nagyobbik tésztát kinyújtjuk, és kibéleljük vele a piteformát úgy, hogy a széleit is beborítsa. Az almát egy szűrőben nagyjából lecsepegtetjük, és egyenletesen elosztjuk a tésztán. A kisebbik tésztagömböt is kinyújtjuk, és beborítjuk vele a pitét, a széleinél kézzel összenyomkodjuk az alsó tésztával. Azzal a lével, amit leszűrtünk az almáról, átkenjük a tetejét, és egy villával sűrűn megszurkáljuk. Előmelegített sütőben közepes lángon készre sütjük. Hamar kész van (25 perc kb.), figyelni kell, h. oda ne égjen.
Figyelmeztetés: Egy ilyen pitéből 12-16 szeletet lehet vágni. Egy szelet = egy adag. Egy fél pite NEM = egy adag. A címben található „egészséges” kitételt ennek fényében kéretik szemlélni.
A tésztához:
200 gr teljes kiőrlésű rozsliszt
100 gr zabpehelyliszt
80 gr vaj
2 ek. Barna cukor
1 sütőpor
2 egész tojás
A töltelékhez:
1 kg alma
2 kávéskanál fahéj
stevia vagy más édesítő, ízlés szerint
A tölteléket már előző este célszerű elkészíteni, hogy teljesen ki tudjon hűlni.
Az almákat meghámozzuk, gerezdekre vágjuk, kivágjuk a magházát, és a gerezdeket felszeleteljük, h. kis háromszögeket kapjunk. Egy lábasba tesszük, megszórjuk a fahéjjal és a steviával, majd összekeverjük. Nagyon kevés (fél dl) vizet öntünk alá, és lassú tűzön, fedő alatt addig pároljuk, amíg megpuhul.
A liszteket összekeverjük a sütőporral és a barna cukorral. Elmorzsoljuk a vajjal, és a tojások segítségével összeállítjuk a tésztát. Hűtőbe tesszük, és legalább egy órát pihentetjük. Utána kivesszük a hűtőből, és nagyjából kétötöd-háromötöd arányban kettéosztjuk. (Gy. k.: az egyik része legyen kicsit több, mint a másik.) Egy piteformát vékonyan megkenünk vajjal és kilisztezzük. A nagyobbik tésztát kinyújtjuk, és kibéleljük vele a piteformát úgy, hogy a széleit is beborítsa. Az almát egy szűrőben nagyjából lecsepegtetjük, és egyenletesen elosztjuk a tésztán. A kisebbik tésztagömböt is kinyújtjuk, és beborítjuk vele a pitét, a széleinél kézzel összenyomkodjuk az alsó tésztával. Azzal a lével, amit leszűrtünk az almáról, átkenjük a tetejét, és egy villával sűrűn megszurkáljuk. Előmelegített sütőben közepes lángon készre sütjük. Hamar kész van (25 perc kb.), figyelni kell, h. oda ne égjen.
Figyelmeztetés: Egy ilyen pitéből 12-16 szeletet lehet vágni. Egy szelet = egy adag. Egy fél pite NEM = egy adag. A címben található „egészséges” kitételt ennek fényében kéretik szemlélni.
2011. január 30., vasárnap
Csicseriborsó-saláta
Hozzávalók (5-6 adaghoz)
20 dkg csicseriborsó
1 fej lilahagyma
3 paradicsom
1 csomag petrezselyem
fél citrom leve
só
Elkészítés:
A csicseriborsót beáztatjuk meleg vízbe az elkészítést megelőző este. A víz legalább kétszeresen lepje el a csicseriborsót. Másnap leöblítjük, és enyhén sós vízben puhára főzzük. Erre remek megoldás a kukta.
A főtt csicseriborsó levét leöntjük, lecsepegtetjük. A hagymát apróra vágjuk, megsózzuk, és rácsavarjuk a citrom levét. Felkockázzuk a paradicsomot, és apróra vágjuk a petrezselymet. Végül az összes hozzávalót összekeverjük egy tálban.
Ez egy komplett, egészséges köret pl. csirkéhez vagy halhoz. Ha nem tudunk megbirkózni azzal, h. nincs valami "hagyományosabb" köretünk, akkor készítsünk még egy párolt zöldséget mellé.
Mikor együk?
Ha csak húst v. halat, esetleg zöldséget eszünk hozzá, bármikor.
Tipp: Ha nem szeretnénk 20 dekánként szórakozni a csicseriborsóval, egy kilót is elkészíthetünk egyszerre. Ha jól lecsepegtettük, tegyük adagonként kis dobozba vagy nejlonzacsiba, és fagyasszuk le.
20 dkg csicseriborsó
1 fej lilahagyma
3 paradicsom
1 csomag petrezselyem
fél citrom leve
só
Elkészítés:
A csicseriborsót beáztatjuk meleg vízbe az elkészítést megelőző este. A víz legalább kétszeresen lepje el a csicseriborsót. Másnap leöblítjük, és enyhén sós vízben puhára főzzük. Erre remek megoldás a kukta.
A főtt csicseriborsó levét leöntjük, lecsepegtetjük. A hagymát apróra vágjuk, megsózzuk, és rácsavarjuk a citrom levét. Felkockázzuk a paradicsomot, és apróra vágjuk a petrezselymet. Végül az összes hozzávalót összekeverjük egy tálban.
Ez egy komplett, egészséges köret pl. csirkéhez vagy halhoz. Ha nem tudunk megbirkózni azzal, h. nincs valami "hagyományosabb" köretünk, akkor készítsünk még egy párolt zöldséget mellé.
Mikor együk?
Ha csak húst v. halat, esetleg zöldséget eszünk hozzá, bármikor.
Tipp: Ha nem szeretnénk 20 dekánként szórakozni a csicseriborsóval, egy kilót is elkészíthetünk egyszerre. Ha jól lecsepegtettük, tegyük adagonként kis dobozba vagy nejlonzacsiba, és fagyasszuk le.
2011. január 26., szerda
Az étkezések időzítése
Kérdés: Miért írod oda az ételek után, hogy mikor együk? Nem mindegy?
Nem, egyáltalán nem mindegy.
A testünk egy nagyon bonyolult és összetett szerkezet. Megfelelő kezeléséhez elengedhetetlen megértenünk néhány dolgot.
A teste szerint minden ember (sőt, minden létező) muszlim. A muszlim szó jelentése annyi: „Allahnak alávetett”, vagyis Allahnak engedelmeskedő. Márpedig ha akarja, ha nem, MINDEN létező dolog Allah törvényeinek engedelmeskedik. Vagyis, ha valaki rendellenességek nélkül születik, akkor a teste tökéletesen működik az Allah által megállapított szabályok szerint. Ha ebben a működésben valami zavar keletkezik, azt többnyire saját magunknak köszönhetjük. A zavar szinte mindig annak az eredménye, h. nem bántunk megfelelően azzal a testtel, amit Allah ránk bízott. Amikor azt mondom, h. „mi” vagy „én” vagy „az ember”, akkor nem a fizikai testünkre gondolok, hanem a lelkünkre, emberi lényegünkre, amely már sokkal az anyagi világ megteremtése előtt meg lett teremtve, és meg fog maradni sokkal az anyagi világ elmúlása után is. Erre a lélekre, „irányítóközpontra” rábízatik egy test, és a mi felelősségünk, hogy mit teszünk vele.
Képzeljünk el egy ember, akinek van egy jó vérvonalú, jó felépítésű, tehetséges, jófejű lova. Az ember persze használni akarja ezt a lovat, versenyezni szeretne vele. Nyilvánvaló, h. gondot fordít rá: kiképzi, rendszeresen mozgatja, megfelelően takarmányozza, ügyel az egészségére. A saját testünk ugyanúgy ránk van bízva, ahogy a szülőre a kisgyermeke, vagy egy gazdára az állatai. Gondoskodnunk kell a jólétéről, arról, hogy ne éljünk vissza azzal a bizalommal, amit Allah előlegezett meg nekünk, amikor ránk bízott egy Általa tervezett és teremtett, tökéletesen működő, az egész teremtés legjavát képező testet. Ezzel szemben mit teszünk mi? A legtöbben még csak elegendő vizet sem adunk a saját testünknek, nem beszélve a mozgásról, megfelelő táplálékról, elegendő pihenésről. Hogyan fogunk ezzel elszámolni a Teremtőnknek?
Ahhoz, hogy megfeleljünk ennek a feladatnak, tudnunk kell, h. mire van szüksége a testünknek, és ezt meg is kell adnunk neki.
Minden egyes nap szükségünk van szénhidrátra, fehérjére, zsiradékra, vitaminokra, ásványi anyagokra és folyadékra. Ezeket minden nap meg kell adni a testünknek, a megfelelő időben és megfelelő arányban. Nem azt mondom, h. attól beteg leszel, ha mondjuk EGYSZER-EGYSZER tartasz pl. egy gyümölcsnapot. Ez még akár hasznos is lehet az adott helyzetben, ha mondjuk előző nap ettél valamit, amit nem kellett volna, vagy éppen a rosszullétig tömted magad – de sokkal jobb lenne inkább ezeket a jelenségeket kizárni az életünkből. Az viszont, h. valaki tartósan vagy rendszeresen kizárja valamelyik alapvető tápanyagot az életéből, az nem fog jóra vezetni.
A Mindenható Allah azt mondja: „Ti emberek! Egyetek mindabból, ami a földön van, ami megengedett és jó.” (2:168) Vagyis, ha egy ételféleség nem tiltott vallásilag, és nem káros az emberi szervezet számára, akkor azt próbáljuk meg beépíteni az étrendünkbe – hacsak nem áll fenn személyes unszimpátia, pl. a finomfőzelék nem tiltott, és bizonnyal el lehet készíteni egészséges módon is, cukor és lisztes rántás nélkül, de én magam AKKOR SEM vagyok hajlandó elfogyasztani. Nincs azonban akadálya annak, h. az, aki vonzónak találja, fogyasszon belőle.
Az viszont egyáltalán nem mindegy, h. mennyit és mikor fogyasztunk az egyes ételféleségekből. A testünknek van egy bizonyos mechanizmusa, működése, amely nem a mi személyes preferenciánktól függ, hanem Allah törvényeitől.
Például az étel sorsa nem ér véget azzal, h. mi lenyeltük. Ekkor megkezdődik az emésztése, majd a gyomrunkból továbbhalad, és további dolgok történnek vele, amiket elég részletesen megtanultunk középiskolában, de ki emlékszik már arra, mindenesetre ez egy adott ideig tart, ami függ persze az ételtől és bizonyos mértékben egyéntől is, de legalább 2-3 óra kell hozzá. Ezért, ha valamit megettél, célszerű, ha utána 3 óráig nem eszel semmi mást. Nem, még egy túrórudit sem. Inni lehet bátran.
Tudni kell, h. a testünknek FOLYAMATOSAN szüksége van tápanyagokra. Nem úgy van, mint az autó, h. csak akkor fogyaszt, amikor mész is vele. A testünk alapállapotban is elhasznál egy csomó energiát, a létfolyamataink fenntartásához, és ezt biztosítanunk kell számára. Ezért szoktam a fejemet a falba verni, amikor egyesek előállnak ilyen remek ötletekkel, h. de Halima, van ez a tök jó fogyókúra, h. délután 2-ig azt eszel, amit akarsz, de utána meg semmit. Vagy a másik: „este 6 után már ne egyél semmit!” Ez mennyire átlátszó… Az este 6, az mi? Rituális fordulópont az idő nagy kerekén, vagy micsoda? Akkor az elmélet hívei szerint semmi különbség aközött, aki este 8-kor lefekszik, és aki csak 11-kor? Vagy a szakrális „Este 6 Után Nem Eszünk Egyház” felkent tagjainak ugyanabban a másodpercben kötelező nyugovóra térniük, vagy akkor most mi van? Esetleg a mozgalomnak van egy radikálisabb irányzata is, az „Este Hat Után Nem Lélegzünk Akciócsoport”? És aki ebben elég aktív, azt hamarosan beválasztják az „Este Hat Után Nem Ver a Szívünk Titkos Társaságba”?
Térjünk egy kicsit vissza a nyitógondolathoz. A testünket Teremtőnktől kaptuk, és kötelességünk gondoskodni róla. Urunk kegyelemmel és szeretetteljesen gondoskodik rólunk, és nekünk is ezt kell tükröznünk. Szeretnünk kell azt a testet, amit Allah bízott ránk. Többek között ezért nem szeretem, ha valaki olyanokat mond, h. „Tegnap bűnöztem, mert megettem egy csokit”. Jajmár. Az evés, az nem egy negatív vagy rossz dolog, hanem egy kegy és ajándék, amit Allahtól kaptunk – csak megfelelően kell felhasználnunk, ahogy az Ő többi ajándékát is. Másrészt, ez a megfogalmazás könnyen lehet a Sátán csapdája: elbagatellizálja a bűn fogalmát. A bűn, az egy RETTENETES dolog, ami elpusztít minket ebben a világban, és a következőn is. NEM ilyen hülyeség, h. valaki túllépi az aznapra beállított étkezési tervét.
Vissza a testünkről való gondoskodáshoz. Ha a testünk nem kap meg valamit, amire szüksége van, akkor pánikba esik. Ha kihagyunk pár étkezést, akkor megijed: jaj, hát engem itt most éheztetnek, mi lesz velem? És mit tesz? Azonnal pánikszerűen raktározni kezd. Ez okozza azt a tipikus jelenséget, h. valaki éhezve, vagy divatos (ám korántsem egészséges) diétákat követve lefogy x kilót, majd visszaáll a normál táplálkozásra, és ijedten veszi észre, h. rohamos mértékben elkezd hízni – „pedig nem is eszik sokat”. Igen, de a tested már nem bízik benned, nem hiszi el, h. ezután is rendszeresen, megfelelően fogsz gondoskodni róla, ezért amit csak lehet, eltesz a szűkös napokra, amelyek, szegény test tapasztalatai szerint, BÁRMIKOR bekövetkezhetnek…
Meg kell győzni a testünket arról, h. szeretjük, és szeretetteljesen gondoskodunk róla. És valóban, szeretnünk, tiszteltünk, és becsülnünk kell, mert Allahtól kaptuk ajándékba, Aki a legszebb formára teremtette, és az Ő alkotó művészetének legkiemelkedőbb alkotását bízta ránk. Ezzel a tudattal kell gondoskodnunk testünkről.
Tehát a testünket rendszeresen el kell látnunk, hogy ne folyton a raktározásra gondoljon szegény. Amikor felkelünk, egy órán belül együnk valamit, és ez teljes értékű étkezés legyen (mint az étkezéseink túlnyomó többsége): tartalmazzon fehérjét és szénhidrátot is. És ez után rendszeres időközönként együnk valamit. Azért írom, h. „rendszeres időközönként”, mert ez bizonyos mértékben eltérhet egyénenként. Attól is függ, h. mennyi időt töltünk ébren. Nekem a napi 5 étkezés az ideális, de a 4 is belefér, azonban azt mondom, h. ne legyen 4-nél kevesebb vagy 6-nál több. Az utolsó étkezést pedig lefekvés előtt 1-2 órára időzítsük. Fontos, h. itt most általánosságban, átlagemberekről, mindennapi körülményekről beszélek. Ha tudom, h. másnap 40 km-t kell gyalogolnom a hegyekben, vagy valaki keményen sportol, az más lapra tartozik.
Amikor felkelünk, a testünk ki van éhezve. 7-8 órája nem kapott semmit. Ahhoz, h. beinduljon a normál működése, gyorsan enni kell adnunk neki – és még gyorsabban inni. Amikor felkelsz, igyál meg 2 pohár tiszta vizet. Utána egy órán belül egyél valamit.
Már hallom a közbevetéseket: „Igen, de ha reggelizem, akkor utána pár órával már éhes vagyok, ha meg nem reggelizem, akkor délután 2-ig meg sem éhezek!” Ja, gratulálok. Persze, h. megéhezel, mert a tested működni kezdett, beindult az anyagcseréd. Élsz. A szervezeted felhasználja a táplálékot, energiát állít elő belőle, rendesen tudsz gondolkodni, hatékonyabban dolgozol, később fáradsz el. ÉS az ebédedet nem fogja szinte teljes egészében zsírként elraktározni, hiszen reggel már meggyőzted arról, h. számíthat a rendszeres utánpótlásra, megfelelő időközönként enni fog kapni.
És nem mindegy, h. mit. Reggel az energiaraktáraink üresek – fel kell tölteni őket. Márpedig a testünk számára szükséges energiát elsősorban a szénhidrátok szolgáltatják. Ezért írom mindig a szénhidrátos kajákhoz, h. inkább reggel, de délutánig bezárólag. Hiszen a délután elmúltával már nincs szükségünk olyan sok energiára – az alváshoz elég kevés kell. Persze itt is lehetnek kivételek: ha valaki délután vagy este sportol, annak ez máshogy működik egy kicsit. De ha nem tervezel komoly erőfeszítést délutánra-estére, akkor ebéd után állj le a szénhidrátokkal. A két utolsó étkezésed már elsősorban zöldségekből és sovány fehérjéből épüljön fel. Igen, a gyümölcsöket is inkább a nap első kétharmadára koncentráljuk, bár megjegyzem, szerintem nem attól hízik el az ember, ha este megeszik egy almát. Én igazából az almának teljesen zöld utat adok, bármikor, amennyiben a napi fél kiló mennyiséget nem haladja meg : )
Az sem mindegy, h. milyen szénhidrátokat eszel. A fehér liszt, a finomított cukor, a sütikék, csokikák, feldolgozott élelmiszerek NEM JÓK. Nem azt mondom, h. soha, egyáltalán, semmit. De szabjunk egy határt magunknak. Személyes példa: én pl. azt a határt szabtam, h. túrán eszem édességet. Egyrészt, ilyenkor nagy mennyiséget úgysem tudok megenni (az első emelkedőn kihánynám). Másrészt, praktikusabb egy fehérje- vagy müzliszeletet magammal vinni túrára, mint x db szendvicset. Harmadrészt, ha 30-40 km-en megeszek 2 müzliszeletet, hát, asszem az energiafelhasználásom kiegyenlíti. Ezen kívül, ha valami nagyon különleges alkalom adódik, azt nem hagyom ki, pl. egy szülinapi tortából eszem egy szeletet :) Hidd el, nem ezen áll vagy bukik a dolog. Nem arra kell gondolnod, h. én fogyókúrázom, ezért x hétig nem eszem ezt meg azt. Hanem arra, h. én most MEGVÁLTOZTATOM az életem, h. jobb legyen, és nyugodtabban tudjak arra gondolni, h. mit csinálok azzal a testtel, amit Isten rám bízott. Ebbe belefér az, h. ALKALOMSZERŰEN eszem egy KIS édességet. És utána határozd meg ennek a 2 szónak a jelentését, és határozd el, h. meg fogod tartani ezt az egyezséget. Pl:
Alkalomszerűen = túrán / ha futottam 10 km-t / hetente egyszer / családtagjaim születésnapján
Kis édesség = 1-2 müzliszelet / 1 szelet sütemény / 4 kocka csoki
És ha megvan ez az egyezség, akkor tartsd is meg. „Aki betartja az egyezségét, és féli Allahot, hát bizony Allah szereti az istenfélőket.” (3:76)
Ezeken a kivételes alkalmakon kívül felejtsük el a finomított szénhidrátokat. Olyan dolgokat egyél, amelyek minél közelebb állnak a természetes állapotukhoz: teljes gabonát, barna rizst, teljes kiőrlésű lisztből készült termékeket, zöldséget, gyümölcsöt. Ezek lassabban szívódnak fel, nem okoznak hirtelen ingadozást a vércukorszintedben, magyarán, később leszel brutálisan éhes.
Gondold át a következőt. Vegyünk egy egész farönköt, majd vegyünk egy csomó fűrészport. Mindkettő ugyanarra a forrásra vezethető vissza: a fára. Ha az egész farönköt a tűzre teszed, sokáig, egyenletes lánggal ég. Hosszú ideig megbízható meleget és fényt ad. A fűrészport viszont, ha a lángba szórod, hirtelen fellobban, és semmivé lesz egy másodperc alatt.
Ha egy teljes értékű, zöldséget, hüvelyeseket, teljes gabonát vagy az ebből készült ételt megeszel, sokáig, egyenletesen lát el energiával. Viszont ha eszel egy csokis croissant-t, bár az valószínűleg nagyon fincsi, de csupa finomított szénhidrát: fehér liszt és finomított cukor. (Plusz egy rakat telített zsír, persze, csak hogy tudd, mitől kapsz majd agyvérzést.) Alig etted meg, nem sokkal utána már éhes is vagy. Ráadásul semmi hasznosat nem biztosítottál vele a szervezetednek.
Ezek miatt nem mindegy hát, h. MIKOR eszed meg azt, amit megeszel. Röviden, a következőkre kellene odafigyelni:
- rendszeres, lehetőleg kb. azonos időben fogyasztott étkezések
- teljes értékű étkezések: fehérje + szénhidrát
- ebéd után már ne nagyon együnk szénhidrátot
- teljes értékű, minél kevésbé feldolgozott szénhidrátokat együnk, a ritka kivételektől eltekintve
- ne éheztessük sokáig a testünket, mert az mindenképpen visszaüt
Elnézést a néhol kissé pongyola megfogalmazásért, vagy leegyszerűsített dolgokért, de nem tudósoknak szántam az írást, hanem a saját megértési szintemhez szabtam, ami insallah nektek is megfelel :)
Nem, egyáltalán nem mindegy.
A testünk egy nagyon bonyolult és összetett szerkezet. Megfelelő kezeléséhez elengedhetetlen megértenünk néhány dolgot.
A teste szerint minden ember (sőt, minden létező) muszlim. A muszlim szó jelentése annyi: „Allahnak alávetett”, vagyis Allahnak engedelmeskedő. Márpedig ha akarja, ha nem, MINDEN létező dolog Allah törvényeinek engedelmeskedik. Vagyis, ha valaki rendellenességek nélkül születik, akkor a teste tökéletesen működik az Allah által megállapított szabályok szerint. Ha ebben a működésben valami zavar keletkezik, azt többnyire saját magunknak köszönhetjük. A zavar szinte mindig annak az eredménye, h. nem bántunk megfelelően azzal a testtel, amit Allah ránk bízott. Amikor azt mondom, h. „mi” vagy „én” vagy „az ember”, akkor nem a fizikai testünkre gondolok, hanem a lelkünkre, emberi lényegünkre, amely már sokkal az anyagi világ megteremtése előtt meg lett teremtve, és meg fog maradni sokkal az anyagi világ elmúlása után is. Erre a lélekre, „irányítóközpontra” rábízatik egy test, és a mi felelősségünk, hogy mit teszünk vele.
Képzeljünk el egy ember, akinek van egy jó vérvonalú, jó felépítésű, tehetséges, jófejű lova. Az ember persze használni akarja ezt a lovat, versenyezni szeretne vele. Nyilvánvaló, h. gondot fordít rá: kiképzi, rendszeresen mozgatja, megfelelően takarmányozza, ügyel az egészségére. A saját testünk ugyanúgy ránk van bízva, ahogy a szülőre a kisgyermeke, vagy egy gazdára az állatai. Gondoskodnunk kell a jólétéről, arról, hogy ne éljünk vissza azzal a bizalommal, amit Allah előlegezett meg nekünk, amikor ránk bízott egy Általa tervezett és teremtett, tökéletesen működő, az egész teremtés legjavát képező testet. Ezzel szemben mit teszünk mi? A legtöbben még csak elegendő vizet sem adunk a saját testünknek, nem beszélve a mozgásról, megfelelő táplálékról, elegendő pihenésről. Hogyan fogunk ezzel elszámolni a Teremtőnknek?
Ahhoz, hogy megfeleljünk ennek a feladatnak, tudnunk kell, h. mire van szüksége a testünknek, és ezt meg is kell adnunk neki.
Minden egyes nap szükségünk van szénhidrátra, fehérjére, zsiradékra, vitaminokra, ásványi anyagokra és folyadékra. Ezeket minden nap meg kell adni a testünknek, a megfelelő időben és megfelelő arányban. Nem azt mondom, h. attól beteg leszel, ha mondjuk EGYSZER-EGYSZER tartasz pl. egy gyümölcsnapot. Ez még akár hasznos is lehet az adott helyzetben, ha mondjuk előző nap ettél valamit, amit nem kellett volna, vagy éppen a rosszullétig tömted magad – de sokkal jobb lenne inkább ezeket a jelenségeket kizárni az életünkből. Az viszont, h. valaki tartósan vagy rendszeresen kizárja valamelyik alapvető tápanyagot az életéből, az nem fog jóra vezetni.
A Mindenható Allah azt mondja: „Ti emberek! Egyetek mindabból, ami a földön van, ami megengedett és jó.” (2:168) Vagyis, ha egy ételféleség nem tiltott vallásilag, és nem káros az emberi szervezet számára, akkor azt próbáljuk meg beépíteni az étrendünkbe – hacsak nem áll fenn személyes unszimpátia, pl. a finomfőzelék nem tiltott, és bizonnyal el lehet készíteni egészséges módon is, cukor és lisztes rántás nélkül, de én magam AKKOR SEM vagyok hajlandó elfogyasztani. Nincs azonban akadálya annak, h. az, aki vonzónak találja, fogyasszon belőle.
Az viszont egyáltalán nem mindegy, h. mennyit és mikor fogyasztunk az egyes ételféleségekből. A testünknek van egy bizonyos mechanizmusa, működése, amely nem a mi személyes preferenciánktól függ, hanem Allah törvényeitől.
Például az étel sorsa nem ér véget azzal, h. mi lenyeltük. Ekkor megkezdődik az emésztése, majd a gyomrunkból továbbhalad, és további dolgok történnek vele, amiket elég részletesen megtanultunk középiskolában, de ki emlékszik már arra, mindenesetre ez egy adott ideig tart, ami függ persze az ételtől és bizonyos mértékben egyéntől is, de legalább 2-3 óra kell hozzá. Ezért, ha valamit megettél, célszerű, ha utána 3 óráig nem eszel semmi mást. Nem, még egy túrórudit sem. Inni lehet bátran.
Tudni kell, h. a testünknek FOLYAMATOSAN szüksége van tápanyagokra. Nem úgy van, mint az autó, h. csak akkor fogyaszt, amikor mész is vele. A testünk alapállapotban is elhasznál egy csomó energiát, a létfolyamataink fenntartásához, és ezt biztosítanunk kell számára. Ezért szoktam a fejemet a falba verni, amikor egyesek előállnak ilyen remek ötletekkel, h. de Halima, van ez a tök jó fogyókúra, h. délután 2-ig azt eszel, amit akarsz, de utána meg semmit. Vagy a másik: „este 6 után már ne egyél semmit!” Ez mennyire átlátszó… Az este 6, az mi? Rituális fordulópont az idő nagy kerekén, vagy micsoda? Akkor az elmélet hívei szerint semmi különbség aközött, aki este 8-kor lefekszik, és aki csak 11-kor? Vagy a szakrális „Este 6 Után Nem Eszünk Egyház” felkent tagjainak ugyanabban a másodpercben kötelező nyugovóra térniük, vagy akkor most mi van? Esetleg a mozgalomnak van egy radikálisabb irányzata is, az „Este Hat Után Nem Lélegzünk Akciócsoport”? És aki ebben elég aktív, azt hamarosan beválasztják az „Este Hat Után Nem Ver a Szívünk Titkos Társaságba”?
Térjünk egy kicsit vissza a nyitógondolathoz. A testünket Teremtőnktől kaptuk, és kötelességünk gondoskodni róla. Urunk kegyelemmel és szeretetteljesen gondoskodik rólunk, és nekünk is ezt kell tükröznünk. Szeretnünk kell azt a testet, amit Allah bízott ránk. Többek között ezért nem szeretem, ha valaki olyanokat mond, h. „Tegnap bűnöztem, mert megettem egy csokit”. Jajmár. Az evés, az nem egy negatív vagy rossz dolog, hanem egy kegy és ajándék, amit Allahtól kaptunk – csak megfelelően kell felhasználnunk, ahogy az Ő többi ajándékát is. Másrészt, ez a megfogalmazás könnyen lehet a Sátán csapdája: elbagatellizálja a bűn fogalmát. A bűn, az egy RETTENETES dolog, ami elpusztít minket ebben a világban, és a következőn is. NEM ilyen hülyeség, h. valaki túllépi az aznapra beállított étkezési tervét.
Vissza a testünkről való gondoskodáshoz. Ha a testünk nem kap meg valamit, amire szüksége van, akkor pánikba esik. Ha kihagyunk pár étkezést, akkor megijed: jaj, hát engem itt most éheztetnek, mi lesz velem? És mit tesz? Azonnal pánikszerűen raktározni kezd. Ez okozza azt a tipikus jelenséget, h. valaki éhezve, vagy divatos (ám korántsem egészséges) diétákat követve lefogy x kilót, majd visszaáll a normál táplálkozásra, és ijedten veszi észre, h. rohamos mértékben elkezd hízni – „pedig nem is eszik sokat”. Igen, de a tested már nem bízik benned, nem hiszi el, h. ezután is rendszeresen, megfelelően fogsz gondoskodni róla, ezért amit csak lehet, eltesz a szűkös napokra, amelyek, szegény test tapasztalatai szerint, BÁRMIKOR bekövetkezhetnek…
Meg kell győzni a testünket arról, h. szeretjük, és szeretetteljesen gondoskodunk róla. És valóban, szeretnünk, tiszteltünk, és becsülnünk kell, mert Allahtól kaptuk ajándékba, Aki a legszebb formára teremtette, és az Ő alkotó művészetének legkiemelkedőbb alkotását bízta ránk. Ezzel a tudattal kell gondoskodnunk testünkről.
Tehát a testünket rendszeresen el kell látnunk, hogy ne folyton a raktározásra gondoljon szegény. Amikor felkelünk, egy órán belül együnk valamit, és ez teljes értékű étkezés legyen (mint az étkezéseink túlnyomó többsége): tartalmazzon fehérjét és szénhidrátot is. És ez után rendszeres időközönként együnk valamit. Azért írom, h. „rendszeres időközönként”, mert ez bizonyos mértékben eltérhet egyénenként. Attól is függ, h. mennyi időt töltünk ébren. Nekem a napi 5 étkezés az ideális, de a 4 is belefér, azonban azt mondom, h. ne legyen 4-nél kevesebb vagy 6-nál több. Az utolsó étkezést pedig lefekvés előtt 1-2 órára időzítsük. Fontos, h. itt most általánosságban, átlagemberekről, mindennapi körülményekről beszélek. Ha tudom, h. másnap 40 km-t kell gyalogolnom a hegyekben, vagy valaki keményen sportol, az más lapra tartozik.
Amikor felkelünk, a testünk ki van éhezve. 7-8 órája nem kapott semmit. Ahhoz, h. beinduljon a normál működése, gyorsan enni kell adnunk neki – és még gyorsabban inni. Amikor felkelsz, igyál meg 2 pohár tiszta vizet. Utána egy órán belül egyél valamit.
Már hallom a közbevetéseket: „Igen, de ha reggelizem, akkor utána pár órával már éhes vagyok, ha meg nem reggelizem, akkor délután 2-ig meg sem éhezek!” Ja, gratulálok. Persze, h. megéhezel, mert a tested működni kezdett, beindult az anyagcseréd. Élsz. A szervezeted felhasználja a táplálékot, energiát állít elő belőle, rendesen tudsz gondolkodni, hatékonyabban dolgozol, később fáradsz el. ÉS az ebédedet nem fogja szinte teljes egészében zsírként elraktározni, hiszen reggel már meggyőzted arról, h. számíthat a rendszeres utánpótlásra, megfelelő időközönként enni fog kapni.
És nem mindegy, h. mit. Reggel az energiaraktáraink üresek – fel kell tölteni őket. Márpedig a testünk számára szükséges energiát elsősorban a szénhidrátok szolgáltatják. Ezért írom mindig a szénhidrátos kajákhoz, h. inkább reggel, de délutánig bezárólag. Hiszen a délután elmúltával már nincs szükségünk olyan sok energiára – az alváshoz elég kevés kell. Persze itt is lehetnek kivételek: ha valaki délután vagy este sportol, annak ez máshogy működik egy kicsit. De ha nem tervezel komoly erőfeszítést délutánra-estére, akkor ebéd után állj le a szénhidrátokkal. A két utolsó étkezésed már elsősorban zöldségekből és sovány fehérjéből épüljön fel. Igen, a gyümölcsöket is inkább a nap első kétharmadára koncentráljuk, bár megjegyzem, szerintem nem attól hízik el az ember, ha este megeszik egy almát. Én igazából az almának teljesen zöld utat adok, bármikor, amennyiben a napi fél kiló mennyiséget nem haladja meg : )
Az sem mindegy, h. milyen szénhidrátokat eszel. A fehér liszt, a finomított cukor, a sütikék, csokikák, feldolgozott élelmiszerek NEM JÓK. Nem azt mondom, h. soha, egyáltalán, semmit. De szabjunk egy határt magunknak. Személyes példa: én pl. azt a határt szabtam, h. túrán eszem édességet. Egyrészt, ilyenkor nagy mennyiséget úgysem tudok megenni (az első emelkedőn kihánynám). Másrészt, praktikusabb egy fehérje- vagy müzliszeletet magammal vinni túrára, mint x db szendvicset. Harmadrészt, ha 30-40 km-en megeszek 2 müzliszeletet, hát, asszem az energiafelhasználásom kiegyenlíti. Ezen kívül, ha valami nagyon különleges alkalom adódik, azt nem hagyom ki, pl. egy szülinapi tortából eszem egy szeletet :) Hidd el, nem ezen áll vagy bukik a dolog. Nem arra kell gondolnod, h. én fogyókúrázom, ezért x hétig nem eszem ezt meg azt. Hanem arra, h. én most MEGVÁLTOZTATOM az életem, h. jobb legyen, és nyugodtabban tudjak arra gondolni, h. mit csinálok azzal a testtel, amit Isten rám bízott. Ebbe belefér az, h. ALKALOMSZERŰEN eszem egy KIS édességet. És utána határozd meg ennek a 2 szónak a jelentését, és határozd el, h. meg fogod tartani ezt az egyezséget. Pl:
Alkalomszerűen = túrán / ha futottam 10 km-t / hetente egyszer / családtagjaim születésnapján
Kis édesség = 1-2 müzliszelet / 1 szelet sütemény / 4 kocka csoki
És ha megvan ez az egyezség, akkor tartsd is meg. „Aki betartja az egyezségét, és féli Allahot, hát bizony Allah szereti az istenfélőket.” (3:76)
Ezeken a kivételes alkalmakon kívül felejtsük el a finomított szénhidrátokat. Olyan dolgokat egyél, amelyek minél közelebb állnak a természetes állapotukhoz: teljes gabonát, barna rizst, teljes kiőrlésű lisztből készült termékeket, zöldséget, gyümölcsöt. Ezek lassabban szívódnak fel, nem okoznak hirtelen ingadozást a vércukorszintedben, magyarán, később leszel brutálisan éhes.
Gondold át a következőt. Vegyünk egy egész farönköt, majd vegyünk egy csomó fűrészport. Mindkettő ugyanarra a forrásra vezethető vissza: a fára. Ha az egész farönköt a tűzre teszed, sokáig, egyenletes lánggal ég. Hosszú ideig megbízható meleget és fényt ad. A fűrészport viszont, ha a lángba szórod, hirtelen fellobban, és semmivé lesz egy másodperc alatt.
Ha egy teljes értékű, zöldséget, hüvelyeseket, teljes gabonát vagy az ebből készült ételt megeszel, sokáig, egyenletesen lát el energiával. Viszont ha eszel egy csokis croissant-t, bár az valószínűleg nagyon fincsi, de csupa finomított szénhidrát: fehér liszt és finomított cukor. (Plusz egy rakat telített zsír, persze, csak hogy tudd, mitől kapsz majd agyvérzést.) Alig etted meg, nem sokkal utána már éhes is vagy. Ráadásul semmi hasznosat nem biztosítottál vele a szervezetednek.
Ezek miatt nem mindegy hát, h. MIKOR eszed meg azt, amit megeszel. Röviden, a következőkre kellene odafigyelni:
- rendszeres, lehetőleg kb. azonos időben fogyasztott étkezések
- teljes értékű étkezések: fehérje + szénhidrát
- ebéd után már ne nagyon együnk szénhidrátot
- teljes értékű, minél kevésbé feldolgozott szénhidrátokat együnk, a ritka kivételektől eltekintve
- ne éheztessük sokáig a testünket, mert az mindenképpen visszaüt
Elnézést a néhol kissé pongyola megfogalmazásért, vagy leegyszerűsített dolgokért, de nem tudósoknak szántam az írást, hanem a saját megértési szintemhez szabtam, ami insallah nektek is megfelel :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)