Könnyen elkészíthető, egészséges receptek - némelyiket megkóstolhattátok a keddi és csütörtöki előadások után. Ha fogyni szeretnél, vagy egyszerűen egészségesen ennél, válassz nyugodtan...

2011. január 26., szerda

Az étkezések időzítése

Kérdés: Miért írod oda az ételek után, hogy mikor együk? Nem mindegy?

Nem, egyáltalán nem mindegy.
A testünk egy nagyon bonyolult és összetett szerkezet. Megfelelő kezeléséhez elengedhetetlen megértenünk néhány dolgot.
A teste szerint minden ember (sőt, minden létező) muszlim. A muszlim szó jelentése annyi: „Allahnak alávetett”, vagyis Allahnak engedelmeskedő. Márpedig ha akarja, ha nem, MINDEN létező dolog Allah törvényeinek engedelmeskedik. Vagyis, ha valaki rendellenességek nélkül születik, akkor a teste tökéletesen működik az Allah által megállapított szabályok szerint. Ha ebben a működésben valami zavar keletkezik, azt többnyire saját magunknak köszönhetjük. A zavar szinte mindig annak az eredménye, h. nem bántunk megfelelően azzal a testtel, amit Allah ránk bízott. Amikor azt mondom, h. „mi” vagy „én” vagy „az ember”, akkor nem a fizikai testünkre gondolok, hanem a lelkünkre, emberi lényegünkre, amely már sokkal az anyagi világ megteremtése előtt meg lett teremtve, és meg fog maradni sokkal az anyagi világ elmúlása után is. Erre a lélekre, „irányítóközpontra” rábízatik egy test, és a mi felelősségünk, hogy mit teszünk vele.
Képzeljünk el egy ember, akinek van egy jó vérvonalú, jó felépítésű, tehetséges, jófejű lova. Az ember persze használni akarja ezt a lovat, versenyezni szeretne vele. Nyilvánvaló, h. gondot fordít rá: kiképzi, rendszeresen mozgatja, megfelelően takarmányozza, ügyel az egészségére. A saját testünk ugyanúgy ránk van bízva, ahogy a szülőre a kisgyermeke, vagy egy gazdára az állatai. Gondoskodnunk kell a jólétéről, arról, hogy ne éljünk vissza azzal a bizalommal, amit Allah előlegezett meg nekünk, amikor ránk bízott egy Általa tervezett és teremtett, tökéletesen működő, az egész teremtés legjavát képező testet. Ezzel szemben mit teszünk mi? A legtöbben még csak elegendő vizet sem adunk a saját testünknek, nem beszélve a mozgásról, megfelelő táplálékról, elegendő pihenésről. Hogyan fogunk ezzel elszámolni a Teremtőnknek?
Ahhoz, hogy megfeleljünk ennek a feladatnak, tudnunk kell, h. mire van szüksége a testünknek, és ezt meg is kell adnunk neki.
Minden egyes nap szükségünk van szénhidrátra, fehérjére, zsiradékra, vitaminokra, ásványi anyagokra és folyadékra. Ezeket minden nap meg kell adni a testünknek, a megfelelő időben és megfelelő arányban. Nem azt mondom, h. attól beteg leszel, ha mondjuk EGYSZER-EGYSZER tartasz pl. egy gyümölcsnapot. Ez még akár hasznos is lehet az adott helyzetben, ha mondjuk előző nap ettél valamit, amit nem kellett volna, vagy éppen a rosszullétig tömted magad – de sokkal jobb lenne inkább ezeket a jelenségeket kizárni az életünkből. Az viszont, h. valaki tartósan vagy rendszeresen kizárja valamelyik alapvető tápanyagot az életéből, az nem fog jóra vezetni.
A Mindenható Allah azt mondja: „Ti emberek! Egyetek mindabból, ami a földön van, ami megengedett és jó.” (2:168) Vagyis, ha egy ételféleség nem tiltott vallásilag, és nem káros az emberi szervezet számára, akkor azt próbáljuk meg beépíteni az étrendünkbe – hacsak nem áll fenn személyes unszimpátia, pl. a finomfőzelék nem tiltott, és bizonnyal el lehet készíteni egészséges módon is, cukor és lisztes rántás nélkül, de én magam AKKOR SEM vagyok hajlandó elfogyasztani. Nincs azonban akadálya annak, h. az, aki vonzónak találja, fogyasszon belőle.
Az viszont egyáltalán nem mindegy, h. mennyit és mikor fogyasztunk az egyes ételféleségekből. A testünknek van egy bizonyos mechanizmusa, működése, amely nem a mi személyes preferenciánktól függ, hanem Allah törvényeitől.
Például az étel sorsa nem ér véget azzal, h. mi lenyeltük. Ekkor megkezdődik az emésztése, majd a gyomrunkból továbbhalad, és további dolgok történnek vele, amiket elég részletesen megtanultunk középiskolában, de ki emlékszik már arra, mindenesetre ez egy adott ideig tart, ami függ persze az ételtől és bizonyos mértékben egyéntől is, de legalább 2-3 óra kell hozzá. Ezért, ha valamit megettél, célszerű, ha utána 3 óráig nem eszel semmi mást. Nem, még egy túrórudit sem. Inni lehet bátran.
Tudni kell, h. a testünknek FOLYAMATOSAN szüksége van tápanyagokra. Nem úgy van, mint az autó, h. csak akkor fogyaszt, amikor mész is vele. A testünk alapállapotban is elhasznál egy csomó energiát, a létfolyamataink fenntartásához, és ezt biztosítanunk kell számára. Ezért szoktam a fejemet a falba verni, amikor egyesek előállnak ilyen remek ötletekkel, h. de Halima, van ez a tök jó fogyókúra, h. délután 2-ig azt eszel, amit akarsz, de utána meg semmit. Vagy a másik: „este 6 után már ne egyél semmit!” Ez mennyire átlátszó… Az este 6, az mi? Rituális fordulópont az idő nagy kerekén, vagy micsoda? Akkor az elmélet hívei szerint semmi különbség aközött, aki este 8-kor lefekszik, és aki csak 11-kor? Vagy a szakrális „Este 6 Után Nem Eszünk Egyház” felkent tagjainak ugyanabban a másodpercben kötelező nyugovóra térniük, vagy akkor most mi van? Esetleg a mozgalomnak van egy radikálisabb irányzata is, az „Este Hat Után Nem Lélegzünk Akciócsoport”? És aki ebben elég aktív, azt hamarosan beválasztják az „Este Hat Után Nem Ver a Szívünk Titkos Társaságba”?
Térjünk egy kicsit vissza a nyitógondolathoz. A testünket Teremtőnktől kaptuk, és kötelességünk gondoskodni róla. Urunk kegyelemmel és szeretetteljesen gondoskodik rólunk, és nekünk is ezt kell tükröznünk. Szeretnünk kell azt a testet, amit Allah bízott ránk. Többek között ezért nem szeretem, ha valaki olyanokat mond, h. „Tegnap bűnöztem, mert megettem egy csokit”. Jajmár. Az evés, az nem egy negatív vagy rossz dolog, hanem egy kegy és ajándék, amit Allahtól kaptunk – csak megfelelően kell felhasználnunk, ahogy az Ő többi ajándékát is. Másrészt, ez a megfogalmazás könnyen lehet a Sátán csapdája: elbagatellizálja a bűn fogalmát. A bűn, az egy RETTENETES dolog, ami elpusztít minket ebben a világban, és a következőn is. NEM ilyen hülyeség, h. valaki túllépi az aznapra beállított étkezési tervét.
Vissza a testünkről való gondoskodáshoz. Ha a testünk nem kap meg valamit, amire szüksége van, akkor pánikba esik. Ha kihagyunk pár étkezést, akkor megijed: jaj, hát engem itt most éheztetnek, mi lesz velem? És mit tesz? Azonnal pánikszerűen raktározni kezd. Ez okozza azt a tipikus jelenséget, h. valaki éhezve, vagy divatos (ám korántsem egészséges) diétákat követve lefogy x kilót, majd visszaáll a normál táplálkozásra, és ijedten veszi észre, h. rohamos mértékben elkezd hízni – „pedig nem is eszik sokat”. Igen, de a tested már nem bízik benned, nem hiszi el, h. ezután is rendszeresen, megfelelően fogsz gondoskodni róla, ezért amit csak lehet, eltesz a szűkös napokra, amelyek, szegény test tapasztalatai szerint, BÁRMIKOR bekövetkezhetnek…
Meg kell győzni a testünket arról, h. szeretjük, és szeretetteljesen gondoskodunk róla. És valóban, szeretnünk, tiszteltünk, és becsülnünk kell, mert Allahtól kaptuk ajándékba, Aki a legszebb formára teremtette, és az Ő alkotó művészetének legkiemelkedőbb alkotását bízta ránk. Ezzel a tudattal kell gondoskodnunk testünkről.
Tehát a testünket rendszeresen el kell látnunk, hogy ne folyton a raktározásra gondoljon szegény. Amikor felkelünk, egy órán belül együnk valamit, és ez teljes értékű étkezés legyen (mint az étkezéseink túlnyomó többsége): tartalmazzon fehérjét és szénhidrátot is. És ez után rendszeres időközönként együnk valamit. Azért írom, h. „rendszeres időközönként”, mert ez bizonyos mértékben eltérhet egyénenként. Attól is függ, h. mennyi időt töltünk ébren. Nekem a napi 5 étkezés az ideális, de a 4 is belefér, azonban azt mondom, h. ne legyen 4-nél kevesebb vagy 6-nál több. Az utolsó étkezést pedig lefekvés előtt 1-2 órára időzítsük. Fontos, h. itt most általánosságban, átlagemberekről, mindennapi körülményekről beszélek. Ha tudom, h. másnap 40 km-t kell gyalogolnom a hegyekben, vagy valaki keményen sportol, az más lapra tartozik.
Amikor felkelünk, a testünk ki van éhezve. 7-8 órája nem kapott semmit. Ahhoz, h. beinduljon a normál működése, gyorsan enni kell adnunk neki – és még gyorsabban inni. Amikor felkelsz, igyál meg 2 pohár tiszta vizet. Utána egy órán belül egyél valamit.
Már hallom a közbevetéseket: „Igen, de ha reggelizem, akkor utána pár órával már éhes vagyok, ha meg nem reggelizem, akkor délután 2-ig meg sem éhezek!” Ja, gratulálok. Persze, h. megéhezel, mert a tested működni kezdett, beindult az anyagcseréd. Élsz. A szervezeted felhasználja a táplálékot, energiát állít elő belőle, rendesen tudsz gondolkodni, hatékonyabban dolgozol, később fáradsz el. ÉS az ebédedet nem fogja szinte teljes egészében zsírként elraktározni, hiszen reggel már meggyőzted arról, h. számíthat a rendszeres utánpótlásra, megfelelő időközönként enni fog kapni.
És nem mindegy, h. mit. Reggel az energiaraktáraink üresek – fel kell tölteni őket. Márpedig a testünk számára szükséges energiát elsősorban a szénhidrátok szolgáltatják. Ezért írom mindig a szénhidrátos kajákhoz, h. inkább reggel, de délutánig bezárólag. Hiszen a délután elmúltával már nincs szükségünk olyan sok energiára – az alváshoz elég kevés kell. Persze itt is lehetnek kivételek: ha valaki délután vagy este sportol, annak ez máshogy működik egy kicsit. De ha nem tervezel komoly erőfeszítést délutánra-estére, akkor ebéd után állj le a szénhidrátokkal. A két utolsó étkezésed már elsősorban zöldségekből és sovány fehérjéből épüljön fel. Igen, a gyümölcsöket is inkább a nap első kétharmadára koncentráljuk, bár megjegyzem, szerintem nem attól hízik el az ember, ha este megeszik egy almát. Én igazából az almának teljesen zöld utat adok, bármikor, amennyiben a napi fél kiló mennyiséget nem haladja meg : )
Az sem mindegy, h. milyen szénhidrátokat eszel. A fehér liszt, a finomított cukor, a sütikék, csokikák, feldolgozott élelmiszerek NEM JÓK. Nem azt mondom, h. soha, egyáltalán, semmit. De szabjunk egy határt magunknak. Személyes példa: én pl. azt a határt szabtam, h. túrán eszem édességet. Egyrészt, ilyenkor nagy mennyiséget úgysem tudok megenni (az első emelkedőn kihánynám). Másrészt, praktikusabb egy fehérje- vagy müzliszeletet magammal vinni túrára, mint x db szendvicset. Harmadrészt, ha 30-40 km-en megeszek 2 müzliszeletet, hát, asszem az energiafelhasználásom kiegyenlíti. Ezen kívül, ha valami nagyon különleges alkalom adódik, azt nem hagyom ki, pl. egy szülinapi tortából eszem egy szeletet :) Hidd el, nem ezen áll vagy bukik a dolog. Nem arra kell gondolnod, h. én fogyókúrázom, ezért x hétig nem eszem ezt meg azt. Hanem arra, h. én most MEGVÁLTOZTATOM az életem, h. jobb legyen, és nyugodtabban tudjak arra gondolni, h. mit csinálok azzal a testtel, amit Isten rám bízott. Ebbe belefér az, h. ALKALOMSZERŰEN eszem egy KIS édességet. És utána határozd meg ennek a 2 szónak a jelentését, és határozd el, h. meg fogod tartani ezt az egyezséget. Pl:
Alkalomszerűen = túrán / ha futottam 10 km-t / hetente egyszer / családtagjaim születésnapján
Kis édesség = 1-2 müzliszelet / 1 szelet sütemény / 4 kocka csoki
És ha megvan ez az egyezség, akkor tartsd is meg. „Aki betartja az egyezségét, és féli Allahot, hát bizony Allah szereti az istenfélőket.” (3:76)
Ezeken a kivételes alkalmakon kívül felejtsük el a finomított szénhidrátokat. Olyan dolgokat egyél, amelyek minél közelebb állnak a természetes állapotukhoz: teljes gabonát, barna rizst, teljes kiőrlésű lisztből készült termékeket, zöldséget, gyümölcsöt. Ezek lassabban szívódnak fel, nem okoznak hirtelen ingadozást a vércukorszintedben, magyarán, később leszel brutálisan éhes.
Gondold át a következőt. Vegyünk egy egész farönköt, majd vegyünk egy csomó fűrészport. Mindkettő ugyanarra a forrásra vezethető vissza: a fára. Ha az egész farönköt a tűzre teszed, sokáig, egyenletes lánggal ég. Hosszú ideig megbízható meleget és fényt ad. A fűrészport viszont, ha a lángba szórod, hirtelen fellobban, és semmivé lesz egy másodperc alatt.
Ha egy teljes értékű, zöldséget, hüvelyeseket, teljes gabonát vagy az ebből készült ételt megeszel, sokáig, egyenletesen lát el energiával. Viszont ha eszel egy csokis croissant-t, bár az valószínűleg nagyon fincsi, de csupa finomított szénhidrát: fehér liszt és finomított cukor. (Plusz egy rakat telített zsír, persze, csak hogy tudd, mitől kapsz majd agyvérzést.) Alig etted meg, nem sokkal utána már éhes is vagy. Ráadásul semmi hasznosat nem biztosítottál vele a szervezetednek.
Ezek miatt nem mindegy hát, h. MIKOR eszed meg azt, amit megeszel. Röviden, a következőkre kellene odafigyelni:
- rendszeres, lehetőleg kb. azonos időben fogyasztott étkezések
- teljes értékű étkezések: fehérje + szénhidrát
- ebéd után már ne nagyon együnk szénhidrátot
- teljes értékű, minél kevésbé feldolgozott szénhidrátokat együnk, a ritka kivételektől eltekintve
- ne éheztessük sokáig a testünket, mert az mindenképpen visszaüt

Elnézést a néhol kissé pongyola megfogalmazásért, vagy leegyszerűsített dolgokért, de nem tudósoknak szántam az írást, hanem a saját megértési szintemhez szabtam, ami insallah nektek is megfelel :)

3 megjegyzés:

  1. Szalam aleykum,

    Épp most gondolkoztam, hogy 1 icipici, nagyon aprócska, miniatűr csokikát megeszek igy ebéd után, bűnözök egy kicsit, mert megérdemlem. :) Aztán feljöttem a honlapodra és elolvastam ezt a cikket és már nem akarom megenni azt a csokit egyáltalán. Inkább gyorsan lehajtottam 2 nagy pohár citromos vizet és idekészítettem egy almát. Gondoltam megosztom veled, hogy vannak, akik olvassák a cikkedet és megfogadják a benne írtakat és erőt merítenek a szavaidból. Allah áldjon téged ezért, Halima!

    U.I: Ezt a cikket lementettem az asztalomra, csokis kínjaimban majd újra elolvasom. :)))))

    Szalam aleykum
    Adrienn

    VálaszTörlés
  2. Ve alejkum szalam,

    Köszönöm :)

    Halima

    VálaszTörlés
  3. Salem Aleykum Halima,

    Nagyon érdekes dolgokat írtál, így még soha át nem gondoltam a dolgot. Épp most fogyasztottam el az ebédemet ...állva...kb két perc alatt.:) Nem azért mert olyan kevés volt...nem volt hely az étkezőben:)

    Megfogadom a tanácsod, mert nagyon tetszik, meghatározom mi az az "alkalomszerű" és mi az a "kis".
    Nagyon köszönöm a jótanácsot.

    Allah áldjon
    Sziszi

    VálaszTörlés